2., Szabály: Elmondod, hogy majd minden papírt odaadsz neki egyesével, és mondja el a benyomásait. Ne mondd, hogy ez megérzésről szól, vagy a felírt kérdésre fog válaszolni. Mert lehet neked fog feszülni, vagy belső ellenállása lesz a megérzéssel szemben. Mondd neki, hogy „Egy egyszerű játékos kísérletet végzek, és szeretném, ha részt vennél benne. És csak annyit tegyél, hogy csináld meg, amit kérek tőled.”
Majd folytasd valami hasonlóval:
Leírtam a papírokra néhány kérdést, amit hamarosan odaadok neked egyesével. Arra kérlek, hogy egyszerűen csak mondd el a benyomásaidat arról a kérdésről, amit a kezedbe adok. Talán ez furcsa és szokatlan neked, mert a kérdést nem mondtam még el. Én se tudom melyik kérdést húzod. Minden, amit mondasz jó válasz, egyszerűen csak bízz benne, vagy játszd el, hogy bízol benne. Minden információ, amit megosztasz velem értékes számomra és lényeges.
Mielőtt odaadom a papírokat, vegyél egy mély levegőt és fújd ki teljesen és közben pedig figyelj magadra. (akár a tekintetét is fókuszáltathatjuk egy pontra) Az elméd békés, oldott és nyitott. Szabad és tiszta, mint egy hegyi forrás vize. Figyelj, mit érzel a testedben, környezetedben. Figyeld meg, mit érzel most.
Mit tapasztalsz a látáson, halláson, szagláson, tapintáson, ízlelésen keresztül? Milyen gondolatok, képek, emlékek futnak át elméden? Ez csak egy kis játékos figyelem, hogy észrevedd hogyan változnak a dolgok, ha a boríték a kezedben lesz. Mindjárt átadom a papírt, és azt kérem tőled, hogy csukd be a szemed és mondj el mindent, ami eszedbe jut, legyen az emlék, képzet, bármi. Mindenről, amit látsz, hallasz, vagy gondolsz. Azt kérem, mondd el minden benyomásod, még akkor is ha számodra értelmetlennek tűnnek, vagy butaságnak gondolod.
Rendben, kezdjük is el. Vegyél pár mély levegőt és közben csukd be a szemed. Most átadom a papírt és kezdj el beszélni azonnal és folyamatosan. Ha megakadsz és már semmi se jön, egyszerűen csak találj ki valamit, csak játszd el mintha egyfolytában jönne valami és mondd el azonnal, bármi is legyen az.