Négyszög szög légzés gyakorlása napi 5 perc. Beszívod a levegőt, miközben pld 6-ig számolsz, majd bent tartod a levegőt, miközben magadban számolsz 6ig megint, kifújod a levegőt és számolsz 6ig közben, majd 6ig elszámolsz és kezded előröl. 5-10 belégzés, csak ami kényelmes, ha már feszíti a tüdőd a 10ig belélegzés, akkor vedd vissza a kezdeti ismétlésre. A számolás végig ott tartja a figyelmed, majd észreveszed, ha elkalandozik a gondolatod a folyamat szétesik. Akár az ujjaidon is számolhatsz közben, ha úgy jobb neked.
Valamint a Wim Hof Method (Iceman) légzéstechnika rövid ismertetője. 1, Intenzív légzés kb 1 percig.(20-30 légzés) 2, kilégzés teljesen és tartani. (addig amíg kényelmes, 1-3 perc) 3, teljes belégzés és tartani 10-15 másodpercig. Fontos, hogy olvass utána, nézz videókat, mielőtt belekezdenél. És csak saját felelősségre.
Következő gyakorlatban csak figyeld a tárgyakat, anélkül, hogy címkéznéd, hogy pl. asztal, szék, barna, stb. Maga a címkézés nem jelent semmit se, akár ki is mondhatod közben „lámpa nem jelent semmit”. Mintha egy kisgyerek lennél, aki tanulja a szavakat. Az, hogy barna, szék, ajtó, stb. mind a múltad, amit az elméd kidob, nincs köze a valósághoz, az elméd kikeresi a memóriádból és rávetíti a tárgyra, azaz a valóságot nem is látod meg.
Csak szemlélődj körbe semlegesen, nincs különbség egyik vagy másik dolog között. Bármit is látsz, azt igazából nem érted, mert a múltad kivetülése az elmédben. A feladat célja, hogy a múltbéli képzettársításaidtól megtisztulj. Csak lásd azt amit a jelenben megtapasztalsz. Nincs emlék, tapasztalat, nevek, stb. – csak a figyelem van. És rájössz mennyire nem ismered a világot magad körül, így mindent amit tudsz csak a múltadból jön.
Minden gondolatodnak egy érzelmi „súlya” van. Egyik gondolatod se csak rossz, vagy jó, semmit se jelentenek. Az ajtóról szóló gondolataid semmit se jelentenek. Így könnyen megtanulhatod elválasztani a lényeges és értelmetlen dolgokat. Vegyél egy személyt, akivel kapcsolatban félelem, düh, bizalmatlanság, szorongás van benned. Ha végignézed a negatív érzéseket, ott nincs olyan, hogy kis fájdalom, düh vagy nagy méreg, nagy bizonytalanság. Egyszerűen érzés van. Ezek az érzések megzavarják az elménket, főleg amit hozzá kapcsoltunk okokat a múltunkból.
Csak a múltat látjuk és nem az általad hitt dolog miatt háborogsz. Olyan dolog miatt háborogsz, ami a jelenben nincs is. Ezért nincs semmi értelme a jelen pillanat ürességében. Minden meggyőződésünk a múltból ered. Vegyél egy poharat a kezedbe. Vajon tényleg a poharat nézed, vagy a múltbéli tudásod, hogy inni szoktak belőle, volt hogy eltört, anyaga, stb. Tudnád-e mire való a pohár ha nem lenne emléked róla? Vajon tudsz-e a pohárról bármit is az emlékeid nélkül?
Ha az elme mindig a múltból dolgozik, akkor valójában semmit se lát. Kivetíti a múlt illúzióját, azaz egy illúzióban él. Ahogy gyakorolsz, az elme kiüresedik, hisz semmire se gondolsz, azaz az elme természetes állapota az üresség. A gondolatok mintha valahonnan bejönnének a tudatunkba, de mivel ez felfoghatatlan, így megnyugtatjuk magunkat, hogy az én gondolatom. A gondolatoknak a múlt és a jövő a hangsúlyos, a jelen nem annyira. Ha az elmébe valahonnan jönnek a gondolatok, akkor ez az jelenti, hogy valójában nem gondolkozol, az elme üres. És ahogy az ürességbe bejön az információ, akkor egy elfogadható illúzió születik meg hozzá, hogy ezt én gondolom. A gondolataink semmit se jelentenek, a tudatunk utólagos megmagyarázása miatt lesz jelentése, amit a múltból hozzákapcsolunk gyorsan. Ezt megérteni annyi, mint felismerni, hogy amit látsz bögrét az semmi.
A gondolataid által látott világ szüli az értetlenséget, aminek az eredménye egyfajta zavarodottság alapérzet. Az értelmetlen gondolatok értelmetlen világa. Az elménk által látott rossz, ellenséges világ kelti a feszültséget bennünk, minél torzabb, annál nagyobbat. Ha az elme által látott világban nincs értelem, akkor elkezdi felülírni amilyennek látni akarja. És utána csak azt látjuk, ami tényleg értelmetlen. Ha félelemben élsz, akkor a félelmeiddel ruházod fel a világot, olyan félelmekkel, amivel a világ sose rendelkezett. A gondolataink semmiségét azért nem látjuk, mert a gondolat képek formájában jelenik meg. Ez a képalkotás és nem a látás. Minden, amit látunk a gondolataink eredménye. A gondolatban nincs kicsi vagy nagy, erős, gyenge, csak általunk vélt igaz vagy hamis gondolatok. Az általunk vélt igaz gondolatok megteremtik a hasonlónak vélt igazságokat. Minden gondolat nem vezet semleges eredményre, szeretetet vagy félelmet szül, ugyanakkor valótlan dolgokat. Nincs semleges gondolatunk.
Ez a kulcsa az igazi megbocsájtásnak és elengedésnek. Ha ezeket megértve nézel rá egy emberre, akkor egyszerűen el tudod engedni a haragod, mérged, dühöd, stb.
15-21-dik napon napi egyszer, szokás és program összekötése:
– Ajtó kinyitása (nem az otthoni, mert ott túl sok lehet a negatív dolog. Lépcsőház elhagyásakor, kerti kapu bezárásakor, akár a lottózó ajtaja, stb.): Belépek a sikeres és szerencsés életbe.
– Öltözködés reggel: Magamra öltöm a sikert.
Itt pedig már éljük az életünket az új dolgokkal, amiket bevittünk. Az új életünkre nyitunk naponta a reggel felvett, és egész nap hordott új szokásainkkal, amit kifelé is mutatunk napközben a munkában mások felé. Ezáltal másokba is rögzítjük a változásunkat.